28_1 parcella

Barabás Miklós (1810–1898) síremléke, bronz, 1904 (28-1-5)

Szobrász: Telcs Ede (1872–1948)

A szobrászat sokféle területén dolgozó Telcs Ede temetői alkotásai közül az egyik legkorábbi munkája Barabás Miklós síremléke. Az egyik legnevesebb magyar portréfestő sírját a művész portrészobra jelöli, kezébe helyezve a festészet attribútumait, az ecsetet és palettát. A festőművész maga elé néz, mint aki a következő ecsetvonásához gyűjti össze gondolatait. A büszt egy egyszerű oszlopon áll, megmunkálása nagystílű, a haj, a szakáll részleteinek kidolgozása hiányzik, épp úgy, mint a ruha ráncaié is, csak annyi gyűrődés látható rajta, ami a formák tagolásához mindenképp szükséges. Telcs művészetében külön drapériastílust teremtett meg: a ruha szerepe másodlagossá válik, annyit és úgy mutat meg belőle, amennyi a figura karakterének bemutatásához szükséges. Ezt a szemléletet láthatjuk a művész Munkácsy Mihály számára készített síremléken is. A kompozíció a lényegre szorítkozik, ami az egész szobornak monumentális hatást kölcsönöz.  A síremlék éppen egyszerűségénél fogva nemcsak feltűnést keltett, hanem nagy sikert is aratott. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat által állíttatott síremléket 1905-ben emelték a hant fölé.

Grave of Miklós Barabás (1810–1898), bronze, 1904 (28-1-5)

Sculptor: Ede Telcs (1872–1948)

The grave of Miklós Barabás was one of the earliest funerary works of Ede Telcs who was active in many fields of sculpture. The grave of one of the most prominent Hungarian portrait painters is marked by a portrait sculpture of the artist shown holding a paintbrush and palette. The painter is depicted looking ahead as though collecting his thoughts for the next brushstroke. The magnificently finished bust is positioned on a plain column, the hair and beard lack any detailed working, as do the folds in his clothing, with only those creases apparent that are absolutely necessary to define the form. Telcs created a special drapery style in his art: the role of clothing becomes secondary, revealing of it only as much as is needed to represent the character of the figure he is portraying. This approach is similarly observable on the grave made by the artist for Mihály Munkácsy. The composition is concentrated right down to the essentials and this lends the entire piece a sense of monumentality. Specifically because of this simplicity, the work not only attracted considerable attention but it was also a great success. The monument commissioned by the National Hungarian Association of Fine Arts was installed in 1905.